SZAKKOLLÉGIUMI ELŐADÁSOK 2019-2020-BAN

"Hitéleti és tudományos fejlesztések és a patrónusi rendszer kiépítése a szakkollégiumi életben"

NTP-SZKOLL-19-0058

Hittanok, azaz vallásos előadások a kollégiumban

Debreczeni András:

I. 2019/2020 I. félév: Én és a világ

Első féléves előadások tematikája a személyes egzisztenciát, és a világgal való kapcsolatunkat állította középpontba. Bizonyos alkalmakon a reflexió középpontjába az én került, majd ezt a reflexiót bővítettük a világgal való kapcsolatunkkal. Így érintettük többek között a kísértést, a kommunikációt, hangsúlyt fektettünk az előítéletek témakörére, és még sorolhatnánk. A következőkben kicsit bővebben felvázolom az előadások tematikáját.

1. alkalom: Kísértés: Batman Joker vallató jelenet (A sötét lovag című filmből) párhuzamba állítása a bűnbeesés történetével. Hasonlóság Joker és a kígyó érvelése között (csúsztat, ironizál, kiforgatja a szavakat) Saját életre reflektálás. Hol lehet elcsúszni.Látszólag egyik történetben sincs érv ellene. Újszövetség válasza: Jézus megkísértése. Jézus szentírási szövegekkel válaszol. De a kísértő is ismeri a szentírási szakaszokat. Hogyan építsük be ezt az életünkbe?

2. alkalom. Én és a másik I. Mit tegyek, ha a másikon látom az elcsúszást? Star Wars III. Obi- Wan Kenobi és Anakin Skywalker beszélgetése párhuzamba állítása Káin és Ábel történetével. Hol csúszik el a filmbeli párbeszéd? Az párbeszédet figyelmesebben megvizsgálva látható, hogy nincs nyitottság egyik félnél se, hogy megértse a másik álláspontját. Elbeszélnek egymás mellett- harag kiadása. Hogy lehet megmenteni az elcsúszott embert? Jézus és Zakeus találkozása. Nincs semmi érvelés, csak találkozás.

3. alkalom: Én és a másik II. Előítéleteim. Szalontüdő című rövidfilm megtekintése. Előítéleteink a másik ellen: én jobb vagyok, mint a másik. 10 csapás története- Fáraó alakja (Gőg az Istennel szemben); Főpapok viselkedése Jézussal szemben. Viselkedés jellemzése: Csehov Ivanovjának egy jelenetének eljátszása, élmények kiértékelése.

4. alkalom: Én és az Isten: Őszinte ima. Majka Mond ami fáj című számának meghallgatása. Lehet-e ez ima? Jer 20, 7-18 és a Jézus: Istenem, én Istenem tekint se rám, miért hagytál el engem. Hogyan tudok őszintén imádkozni? "Kiakadhatok-e" az Istenre? Utolsó hegycsúcs című film bemutatása, illetve Joákim és Anna története: Kiakadhatok, de utána nem szabad kirohanni és becsapni az ajtót. Meg kell várnunk Isten válaszát.

5.alkalom. Én és a félelmeim. Romzsa Tódor alakja:Romzsa Tódor ünnepének alkalmából vizsgáltuk a boldog püspök alakját. Romzsások- nomen est omen, a név jel. Mit tudunk tanulni Romzsa Tódortól? "Sohasem féltél a gonosz ellenségektől"- sztichíra szembeállítása a 13 okom volt: "Hagyta, hogy mindenki újból és újból megfélemlítse, amíg meg nem szűnt létezni" Újra és újra lesznek félelmeink, mert újra és újra különböző kihívásokkal, különböző élethelyzetekkel fogunk szembesülni. Hogyan tudjuk ezt megoldani? Hogyan tudunk ezzel szembenézni? A félelmeimmel?

6.alkalom: Én és a másik III. Angyalkázás bevezető: Hogyan tudok segíteni a másiknak? Hogyan éljük meg, hogy most közel egy hónapig egymásnak angyalkái leszünk?

7. alkalom: Én és a másik IV: Társasjáték est. Hagyományteremtő szándékkal egyik estén egy közös, csapatépítő társasjáték estet tartottunk.

8. alkalom: Közös karácsonyozás. Közeledve a vizsgaidőszakhoz, december elején előrehozva a Karácsonyt megajándékoztuk egymást egy közös karácsonyozás keretében

2019/2020 II. félév:

Továbbra is én és a világ témakörét foltyattuk egészen nagyböjtig, ahol egy külön úton készültünk fel a Húsvétra a Nagypéntek szereplőinek megismerésével. Sajnos ezen félév március 13.-án kihirdetett Covid19 járvány miatti vészhelyzet miatt az előadások online térbe kerültek át. Ezen előadások szövegét mellékelem ezen összefoglalóba

9. alkalom: Én és a szenvedés: A meg nem született gyermek szobra és a szenvedés. Értelmetlen válaszok.(Isten nevel, saját keresztek). Ezen szavak mind elerőtlenednek, mikor szembe kell néznünk a nehézségeinkkel. De ha lehet szépen ábrázolni, akkor van értelme. Mert az a szép, ami megragadja a lényeget. És ha lehet szépen ábrázolni, akkor kell, hogy legyen lényege, még ha mi nem is értjük.

10. alkalom: Öngyilkosság. Rövid bevezető után Bojack Horseman című sorozatból a "Kilátás lefelé félúton" című vers meghallgatása

11. alkalom: Júdás alakja. Evangéliumban nem olvashatunk Júdás motivációjáról. Irodalmi kitekintés. Miért árulta el Júdás Jézust? Kodolányi, Márai, és Pintér Júdás alakjának motivációi. Mikor árulom el én Jézust?

12. alkalom: Farizeusok. Istent saját képükre formálják. Elmennek az Isten mellett. Felolvasás Hamvas Béla Karnevál című művéből: "Híresebb akarsz lenni, mint én, ezért képes lennél megölni"

13. alkalom: Pilátus alakja: Szituációs játék: 2 szülő (egyik én vagyok) ki akar rúgatni egy gyereket (aki nem szólalhat meg): Igazgatónak és Igazgatóhelyettesnek meg kell védeni, annyit tudnak (csak ők), hogy az osztályfőnök szerint nem éri meg kirúgni, a gyereket kérdezzék. A szülők felhergelik a népet, akik követelik, hogy kirúgják. Ebben a pillanatban megáll a játék, megosztjuk ki miként élte meg. Pilátus dilemma 2 példa: Ibsen: a nép ellensége, illetve Puzsér Róbert- Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene című drámák alakjainak bemutatása

14. alkalom: Innentől kezdve a koronavírus miatt távhittanok:

Szenvedéseink és a 2 lator alakja

Mielőtt rátérnék a mai szereplő(i)nkre, meg kell állnunk egy kicsit a mai helyzetnél.

Óhatatlanul felmerül most mindenkiben a kérdés, hogy miért történik ez. Miért kell most így élnünk, rettegnünk a másik ember közelségétől, bezárkóznunk, és még a szertartásokat is online követni? Miért kell megküzdenünk az egyetemi távoktatással? Miért kell elzárkóznunk a másik embertől, miért kell egyedül lennünk? Miért kell féltenem magamat a másik embertől, miért kell féltenem a másikat magamtól?

Ebben a magányban aztán csak felmerül az emberben a kérdés: Hol van ilyenkor az Isten? Miért engedi ezt az Isten? Talán ez Isten büntetése?

Ezekre nem tudunk választ adni. Mert nem egyszerű.Nem söpörhetjük le az isteni büntetés dolgát azzal, hogy "ó, ez annyira középkori". Mert van isteni büntetés, mert az igazságosság része a büntetés. De nem a mi kategóriánk szerint, hanem a szeretet kategóriája szerint. És ennek megfogalmazásával már az ókeresztény kortól kezdve küzdenek. A racionálisabb teológusok (Alexandriai Kelemen) szerint ez a nevelés eszköze. Mások szerint ezzel szemben a misztériummal, Istennel szemben hallgatni kell. Mert nem tudjuk felfogni, mert nem tudjuk kifejezni. "Istenről beszélni veszélyes"- mert csorbul a mondatainkkal a lényeg. Ezért nem egyszerű büntetésről beszélni, ezért nem szabad ebbe a spirálba beleesnünk. Mert nem tudjuk szavainkkal kifejezni a lényeget, Isten szándékát. A nagy képet. Mert igaz, hogy van büntetés, de a legnagyobb büntetést, mely ránk várt volna, az emberré lett Isten magára vette. A keresztet, és a halált.

De az a kérdés, hogyan reagáljunk erre a helyzetre? Erre a kiszolgáltatott helyzetre, melyben most kerültünk?

El is jutottunk mai szereplőinkhez- dobpergés- a 2 latorhoz, akik Jézushoz hasonló helyzetben voltak. Míg egyikük- a bal lator lázadozott ellene: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." Nem érti, nem akarja érteni. Lázadozik, kísérti az Istent. Nem akarja megérteni, pedig, ahogy a másik megfogalmazza: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Ez a mondat adjon nekünk erőt. Hogy az emberré lett Isten is ugyanazt a büntetést szenvedte. Hogy átélte azt, amit mi most. A magányt. (Hány ember értette meg őt igazán? Tanítványai, barátai- egy kivételével- magára hagyták a kereszten). A nehézségeket. A lemondásokat. Azt, hogy azok, akiket szeretünk, nem mehetünk oda hozzájuk megölelni. Beszélgetni velük. Meginni egy sört. (Bár mi ezt a nehézség miatt, Ő az emberek bűne miatt)

De a kereszt nem kudarc. Nem egy sötét történet. A kereszt eseménye közelebb vitte az embereket Istenhez. Közelebb vitte az embereket egymáshoz. (Elég a szétszaladó apostolokból Egyházzá formálódott közösségre gondolnunk). Hagyjuk, hogy minket is- ez az átmeneti időszak közelebb vigyen egymáshoz, az Istenhez. Hogy mi is olyan őszintét tudjunk vele beszélni, mint a jobb lator. Mert a zúgolódásra nem válaszolt Jézus, de az őszinte közeledésre igen. Merjünk mi is közeledni felé. És meghallani a válaszát. És így a nehézségeknek is értelme lesz.

15. alkalom: Hősiesség (Batman Kikelet története) és Péter alakja

Telnek a napok, egyre közelebb kerülünk a Húsvéthoz. Mai karakterünk, akinél egy kicsit elidőzünk nem más, mint Péter apostol.

Péter apostol, aki később az első pápa lett. Péter apostol, aki vehemensen mindig elsőként ugrott, ha valamire jelentkezni kellett. ("Uram, a te szavadra kivetem a hálót" vagy a vizen járásnál, hogy ha tényleg Jézus, parancsolja, hogy menjen oda, lábmosásnál- az én lábamat ugyan nem mosod meg stb stb.) Aki az utolsó vacsorán még nagyban fogadkozik: "Ha mindenki el is hagy én ott leszek, és veled halok meg". Egy igazi szangvinikus alkat, akiben mindig ég a tűz, a tettvágy. Aki az első sorban áll.

Hányszor érezzük azt, hogy hősök szeretnénk lenni. Hogy mindannyiunkban szunnyad egy Batman, egy Pókember, egy Vasember (Supermant/Thort azért nem hozom, mert ugye ők egy másik bolygó/világ), aki komoly döntéseket, és hősies tetteket tudna hozni. Ide nekem a világot is! Valami jó kis morális dilemmát, amivel megküzdhetek!

De a tűz sokszor kialudt Péternél.

Mikor a vízen járt, megijedt, és elkezdett süllyedni. Mikor szembesült a kereszttel Jézus jövendölésénél, megpróbálta lebeszélni. Mikor szembesült az esetleges halálveszéllyel (először) megfutamodott. Másodszor is megpróbált,akkor érdekes dolog történt. A Quo vadis-legenda szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek

Nem könnyű hősnek lenni. Nem könnyű, mikor hirtelen egy Batman szituációba találjuk magunkat. Mert a hősiesség lemondással jár. A hősiességet nem mindig bírjuk el. Ahogy a "Kertész"-történet során az amnéziával küzdő Bruce Wayne-nek megfogalmazza Alfred: "Batman túl sok volt, hogy egy élő elme elviselje."

Egy hős sosem bukik el. Mindig a jót választja. Meginoghat, de végül mindig a legjobb döntést hozza. Mindig a legjobbkor "csettint".

Péter apostol emberi szemeinkkel nem volt ilyen hős.

Mert hősnek lenni nehéz. Lehetetlen. De azt kell mondanunk, embernek maradni még nehezebb.

Mert igen, elkezdett süllyedni. Mert igen, le akarta beszélni Jézust az áldozatáról. Mert igen, háromszor megtagadta Jézust.

Többször elbukott. Egy hős sose tenne ilyet.

De Péter fel tudott állni. A bukása után. Fel tudott emelkedni. Volt, hogy Jézus emelte fel, de hagyta neki. Szembe tudott nézni a hibáival. Mert valaki segített neki. Aki meghívta. Aki tanította.

Mi is bízzuk így péteri módon életünket Jézusra. Amikor szembesülünk életünk nehézségeivel, problémáival. (Főleg a bezártság idején jövünk rá rengeteg rengeteg botlásainkra, idegesítő szokásainkra) És próbáljunk meg felemelkedni. Hagyni Jézusnak, hogy felemeljen minket. Hogy szembesítsen a hibáinkkal.

És ha mi is látjuk, hogy Jézus megy velünk szemben, mi is megkérdezzük tőle: "Hová mégy Uram?". És azt válaszolja: "Megyek, hogy helyetted bocsánatot kérjek" vagy "megyek, hogy helyetted jót tegyek." Mi is forduljunk meg, mint Péter, és vállaljuk a nehéz feladatot. Mert nehéz embernek lenni. Nehezebb, mint hősnek. De talán embernek maradni az igazi hősiesség.

17. alkalom: Kereszt eseménye és a mi életünk: A szeretet nem "pancserság"

Sok szeretettel köszöntök mindenkit ismét és ismét a már megszokott távhittanunkon. Közeledve Húsvéthoz, most egy kicsit álljunk meg a keresztnél. A legnagyobb katasztrófánál, ami eddig az emberiség történetében megtörtént. Ezt a katasztrófát a nyelv, a szavaink nem is tudják rendesen kifejezni, egyfajta "nyelvi játék" (paradox teológia) szükséges hozzá, hogy felismerjük a katasztrófa mélységét. Nagyon jól mutatja ezt az egyik Nagypénteki sztichira:

"Ma a fára függesztetik az, * ki a földet a vizekre függeszté, * töviskoszorúval koronáztatik az angyalok királya. * Vörös ruhába öltöztetik az, * ki az egeket felhőkkel felruházta, /verésekkel illetik, * ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosá. * Szögekkel kegyetlenül fölszegeztetik * az Anyaszentegyháznak üdvözítő Jegyese, * lándzsával átdöfetik a Szűznek Fia. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt Jézus! * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt Jézus! * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt Jézus! * Méltass bennünket elérni * a te dicső föltámadásodat is!"

De mit jelent nekünk a mindennapokban ez a katasztrófa? Ez az esemény? Hogyan tudjuk ezt beépíteni a mindennapi életünkben?

Először is szögezzük le: Egy ideális világban a kereszt nem történt volna meg. Egy ideális világban az emberek felismerték volna az Isten Fiát. Egy ideális világban az emberek követték volna.

De a világunk sajnos nem ideális. És ez sok mindenben megjelenik a mi életünkben is.

Mert ha ideális lenne nem kellene küzdenünk azért, hogy felismerjék talentumainkat. Nem kellene újra és újra rivalizálnunk a másikkal. Hogy jobbnak tűnjek mint a másik. Hogy alkalmasabbnak lássanak mint a másik. Nem kellene olykor drasztikus módokhoz folyamodnunk, hogy elérjük azokat a dolgokat, amiket megérdemelnénk. ("A cél szentesíti az eszközt") Hogy elérjük azokat a dolgokat, amikre méltóak lennénk. A talentumaink miatt. A képességeink miatt. A munkánk miatt.

És ahogy így haladunk ezen a gondolati soron mindannyian egy belső feszültséget érzünk: A talentumaink, képességeink megélése és a keresztény alázat között. Egy ideális világban ez a feszültség nem lenne. De sajnos nem egy ideális világban élünk.

Szögezzük le, mielőtt továbbhaladunk: a keresztény alázat nem azt jelenti, hogy a keresztény egy pancser. Aki mindenkit előre enged a képzeletbeli sorban. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenkinek kiszolgáltatom magam. Mert ha pancser vagyok, magamat nem szeretem. Kell egy egészséges önkép, egy egészséges önszeretet ahhoz, hogy hitelesen éljünk. Szeressük magunkat! Írjunk listát, miben vagyok jó, mik az én különleges képességeim!

De az út következő része már nehezebb. Vegyem észre mások talentumait. Lépjek ki az önszeretetből ezután megerősödve, és vegyem észre a másik értékeit. A másik talentumait. Nem szubjektíven, magamhoz viszonyítva ("milyen jó, de mennyivel jobb vagyok én"(kis egosimogatás). Hanem objektíven.(De jó, mennyire ügyes!) Mennyire jól tudnánk együtt dolgozni. Mennyivel jobbá teszi a világot ezekkel a tulajdonságaival.

És ha így, egy kicsit elfordulunk magunktól, és a másikra tekintünk reálisan, elindul egy változás bennünk. A másikban. A világban. Egy ideális világban nem kellene ekkora küzdelmet tennünk magunkban. Egy ideális világban nem kellene küzdenünk, hogy elfogadjuk a másik értékeit. Egy ideális világban nem történt volna meg a kereszt. Ez a világ sajnos nem ideális. Még. De dolgozhatunk rajta. A változás bennünk van.

Mert nem a Nagypénteké az utolsó szó. Hisz mi történt utána? Jövő héten kiderül

18. alkalom: Pokolraszállás eseményének bemutatása Alkésztisz című darabbal párhuzamba állítva

"ALKÉSZTISZ: Annak kell meghalnia, aki a legjobban szeret"

(Székely Csaba: Alkésztisz)

Az elmúlt napok miatt rengeteg színház elérhetővé tette előadásait online felületeken, így megnéztem a fent idézet darabot is, aminél egy kicsit ma szeretnék elidőzni. (Nem tudom tiszta szívből ajánlani nektek, mert a darab második fele, az Alvilág megjelenítése eléggé naturalisztikus)

Röviden a darabról. A modern feldolgozás szerint Admétosz egy üzletember, szüleivel, feleségével, gyermekeivel éppen vacsoráznak, mikor megjelenik Thanatosz,a halál, aki érte jött. Majd felajánlja neki, hogy meghalhat helyette valaki más a családból. Szülei ezt elutasítják, mikor gyermekei kerülnének sorra, Alkésztisz jelentkezik, hogy meghal helyette, és elmegy a halállal. Héraklész,később megérkezik.Elkezd lakomázni,senki se világosítja fel, hogy a család gyászol. Később megtudja, hogy Alkésztisz meghalt. Mivel ilyen "bunkó" volt, ezért úgy dönt, hogy lemegy az Alvilágba, és visszahozza Alkésztiszt. A darab csúcspontja, mikor állnak egymással szembe Thanatosszal. Feszültség érezhető. Kezdődik a harc. Gyönyörű kép. A két szereplő csak különböző dallamokat énekel, de látszódik, hogy egyenlő küzdelemről van szó. Van miért izgulni. A dallamok változását hallva Héraklész győzelemre áll, de Thanatosz nem adja fel. Végül Héraklész győz. A halál veszít.

Pokolra való alászállást, a Nagyszombat eseményét mi is sokszor hasonlóan képzeljük el, mint ahogy ebben a mitologikus darabban bemutatják. Mint egy küzdelmet. Filmre kívánkozó jelenetsort.

Pedig ha reálisan nézzük, igen unalmas film lenne. Pokolnak, rossznak esélye se volt aznap. Istennel szemben semmi esélye nem volt. Sose volt egyenlő a küzdelem.Úgy kell elképzelnünk, mint a sötétség reakcióját a fényre. Amint felkapcsoljuk a lámpát, a sötétség egyből veszít. Nincs küzdelem a fénnyel szemben, nem furakodik be a sötétség az izzó ellen. Vesztett.

Ez történt Jézus leszállásával az alvilágba. Bevilágította a sötétséget. Nincs kérdés. Nyert. Levitte a fényt. Felszabadította a sírban levőket. És feltámadásával bevilágította a világot.

Ha tovább nézzük a darabot, igen érdekes záróképet látunk. A megszabadított Alszkésztisz ül egyedül a félhomályban megtörten. Köhög. Többi szereplő hátulról nézi őt. Ő meg csak Bocsánatot kér. Mintha nem szabadult volna meg. Bár kijött a fényre, de mintha ott maradt volna a sötétség.

Miért érezzük mi is így? Miért nem ideális ez a világ?

Az előző izzós hasonlatnál biztos többen feltettétek a kérdést, és mi van akkor, ha kiég az izzó? Vagy ha lecsapja a biztosítékot. Miért nem világít?

Ha kiég az izzó, ki kell cserélnünk, ha lecsapja a biztosítékot, nekünk kell visszakapcsolnunk. Ha érezzük, hogy a sötétség teret nyer, nekünk kell világítanunk. Jézus megmutatta az utat. Őt követve, az ő fényéből nyerve, mi is világíthatunk. És egy kis fény csak egy kis teret világít meg, de együtt, összeállva bevilágíthatja a világot. Ehhez ránk van szükség. Hogy elkezdjük megvalósítani az ideális világot. Az Isten Országát. Mert ezen napok megadják nekünk a lehetőséget. Ezt ünnepeljük. Ez az örömünk. Hogy a sötétség vesztett. Hiába küzd még, már vesztett. Esélye sincs győzelemre. De ebbe a küzdelembe nekünk is bele kell állnunk. Azzal, hogy segítjük egymást. Azzal, hogy észrevesszük saját, és mások értékeit. Azzal, hogy ha el is esünk, felállunk. Azzal, ha döntenünk kell, a jót választjuk. Azzal, hogy hitelesen éljük Jézus tanítását. Azzal, hogy szeretjük egymást.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen."

19. Húsvét örömhíre ma

Megérkezett. Amire hetek óta készültünk. A Húsvét. Lemondtunk dolgokról, mindenki megharcolta a maga kis próbatételeit. Megpróbáltuk végigjárni a nagypéntekhez vezető utat a nap szereplőivel- amennyire tudtuk. Hogy lássuk azt az utat, ami odavezetett, hogy lássuk, mit jelent ez a mindennapokban. Végigéltük a készület egész ívét. A nagyhetet, a nagypénteket, nagyszombatot. És egyszer csak "berobbant" az ünnep. A Húsvét ünnepe.

És ilyenkor hajlamosak vagyunk hátradőlni. Jó volt, szép volt, ez is megvolt. Hurrá. Itt volt az ünnep, vége van. Minden mehet újra ugyanúgy, mint az ezt megelőző időkben.

Pedig ez a legrosszabb dolog, ahogy most viselkedhetünk. Mert az ünnep megélésének is van egy íve, pontosan ugyanúgy, mint a készületnek. Van egy íve, mert amire készültünk, amit vártunk azt meg is kell érteni. Meg is kell élni. De ehhez idő, és figyelem kell. Mintegy fordított Nagyböjt.

Miért is kell hozzá idő? Mi ez az ív?

Ha Húsvét "hatástörténetét" nézzük az evangéliumokban, látjuk, hogy az apostolok is hatalmas utat tettek meg. Mikor megérkezett Péter és János a sírhoz, csodálkoztak. Nem értették pontosan mi történt. Miután Jézus megjelent nekik, Tamás, aki nem volt jelen, kétkedik az igazságban. Pedig a sír már üres volt. 40 napig tanította még az apostolokat a feltámadt Jézus. Mert szükségük volt rá a csoda megértéséhez, a csoda megéléséhez. Nekünk is szükségünk van ennyi időre, hogy megérthessük ezt.

Első hallásra ez könnyebbnek tűnik, mint a nagyböjti utazásunk. De talán nehezebb ezt megélnünk most. Nehezebb keresni az örömöt, nehezebb megélni a mindennapokban azt, hogy van reményünk. Hogy van minek örülni. Hogy Jézus feltámadt!

Először is sokkal hamarabb tudunk azonosulni a nagypénteki eseményekkel, mint a húsvéti örömmel. Mindannyian rengeteg keresztünket fel tudnánk sorolni kevesebb, mint 5 perc alatt. És az örömeinket? Hogy mit jelent nekünk a Húsvét ma? Mikor éreztük a húsvéti örömet? Mert nehéz megélni, nehéz teljesen átadni magunkat a húsvéti reménynek, örömnek. Valahogy a világ nem akarja, hogy átadjuk teljesen ennek az örömnek magunkat. Inkább a keresztjeinket tesszük a középpontba- az üres sír helyett. Ahelyett, hogy megtöltenénk értelemmel a keresztjeinket- a nehézségeinket tesszük a középpontba. De ha ezen az úton megyünk, a nehézségeink öncélúvá válhatnak. Így az elkövetkező időszakban hagyjuk, hogy Húsvét eseménye megváltoztassa ezt bennünk.

A másik, gyakorlatibb nehézség nem más, mint újra a jelenlegi helyzet. Többen és többször is megfogalmazták már, hogy most az állandó nagypénteki közegben próbáljuk megélni a húsvéti örömet. És ezt most itt nem is ragoznám túl. Mert most ez a kihívás. Hogy észrevegyük a nehézségek közepette is a feltámadás örömét. A tanítványok se voltak könnyebb helyzetbe. Egyik percről a másikra nem fogadták el őket az ellenséges vezetők, a nép. Ugyanúgy félteniük kellett az életüket mint Nagypénteken, mikor elszaladtak, mikor megtagadták Jézust. De valami, a húsvéti esemény bevilágította az életüket. Hagyjuk mi is, hogy ez a fény bevilágítsa a napjainkat. Így lehet húsvéti örömünk ezekben a nagypénteki időkben.

De miért is kell továbbmennünk? Miért ne álljunk le egyszerűen, hisz ide is elég volt eljutni?

Hogy az üres sír ne csak egy szimbólum legyen, hanem valami mélyebb. Hogy az öröm, amit nem teljesen értünk, a miénk legyen. Hogy a keresztjeink, amiket hordozunk, értelmet nyerjenek. És leginkább, hogy beengedjük életünkbe a feltámadt Jézust. Hogy bevilágítsa azt.

Ennek az útnak a módszere más, mint a Nagyböjtté. Itt nincsenek "bevált taktikák", lemondások. Itt az ember van és az üres sír. Mindenki külön-külön. Ahogy szemléli. Ahogy újra és újra elolvassa a feltámadás örömhírét. Ahogy keresi ezt az örömet az életében. Ahogy szalad az üres sírhoz. Ahogy odafigyel a feltámadt Jézusra. Aki szól hozzá.

20. alkalom: Hitetlen Tamás alakja. Hit és Ész konfliktusa

Húsvét utáni utazásunk első állomásánál nem másnál időznénk el, mint Tamás apostol alakjánál. A hitetlen Tamásnál. HITETLEN. Így ismerjük őt. Az evangéliumokban nem is olvashatunk róla nagyon más helyen, mint a Jézus feltámadásában való kételkedéséről szóló történetben. Ezenkívül még az apostolok felsorolásánál, illetve az utolsó vacsorán olvashatunk két kérdéséről.

De tényleg hitetlen lett volna Tamás?

Hisz Jézus földi útján követte őt. Meglátott benne valamit. Úgy érezte, tényleg Ő a Messiás. Hitt benne, látta csodáit, látott benne valamit. Hitt bene.

Egészen addig, míg valami olyanról hallott, amit már nem tudott elhinni.

Miért nem tudta elfogadni Jézus feltámadását? Miért okozott neki ez egy belső konfliktust? Hisz hallott az üres sírról, tanítványtársai számot adtak róla neki. Miért nem hitt?

Az emberben van egy klasszikus konfliktus: az ész és a hit konfliktusa. És itt nem a tudomány és vallás problémájára utalnék. Hanem az emberben jelen lévő tapasztalatok, és a hit konfliktusa. Hisz tapasztalataink, értelmünk, a ráció nagyon sokáig segít minket, hogy megtaláljuk az Istent. A teremtés szépségében, a szemlélődésben, a végső ok keresésében. De van egy határ, amikor az ész az értelem korlátba ütközik.

Minden ember jó? Nem gondoljuk, hogy néhány emberről, hogy rossz? Hogy ha kinyitjuk az enciklopédiákat a rossz szócikknél, az ő képe lesz ott?

"Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket (...)Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott." Biztos jó az ember? Hisz nem ezt halljuk, nem ezt látjuk. Bizonyos embereket konkrétnak rossznak látunk. Jó lenne? Van benne jóság? Hiszem, ha bocsánatot kér, hiszem, ha bizonyítja, hiszem, ha látom!

Ez a világ jó? Pdig nem úgy tűnik. Mintha nem látnánk midig a fényt.

"Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot." Ez a világ jó? Lehet az ember jó tettekkel sikeres? Hiszem, ha látom.

Szeret engem az Isten? Nem mindig érezzük úgy. "Isten a szeretet"-Hiszem, ha érzem, hiszem, ha látom.

Amikor így, a hitetlenségről gondolkozunk, elmélkedünk, sokszor felmerül, hogy ez a korszak, ez az ész és hit konfliktus a XX-XXI. század konfliktusa. Pedig ez nem így van. Ha felütjük Platón Állam művét láthatjuk, hogy az ideális állam őreinek milyen képzést kell adniuk, milyen zenéket, történeteket hallgathatnak, milyen eredettörténettel kell őket manipulálni. Nem birtokolhatnak semmit, nehogy hatalmat akarjanak. Az ész nem képes feltételezni, hogy egy őr őszintén, hataloméhség nélkül élje meg őri hivatását, védené meg az állmamát.

Hogyan tudjuk megküzdeni ezt a konfliktust magunkban?

Tamás apostol még egy hétig maradt kérdéseivel. Jézus 8 nappal később jelent meg neki, hogy megmutassa sebeit. Addig egyedül kellett hordoznia a kétségeit. Ezt a váratlan megjelenést, a hordozást nehézségét Ady Endre is megfogalmazza egyik versében:

"Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten."

Megjelent Tamásnak. Hogy bevilágítsa az ész és a hit konfliktusát. Mert az értelem kérdéseit nem elnyomni kell. Hanem feltenni. Jézus nem fanatizmust kér tőlünk, hanem hogy megértsük. Tegyük fel neki őszinte kérdéseinket. Csak vegyük észre, mikor megjelenik zárt ajtóknál. És halljuk meg a választ. Amit lehet nehéz elfogadni. Hogy az az ember jó. Hogy a világ jó. Hogy az Isten szeret. Mert az értelem nehezen tudja elfogadni olykor a hibáit. De a feltámadás fényében sikerülhet.

21. alkalom: Én és önmagam:Léthazugság bemutatása a Nagy pénzrablás című sorozat és a Viszkis című film egy jelenete alapján: hogyan nézhetek ezzel szembe a Jézussal való találkozás során.

Sokszor azt gondoljuk, hogy meg tudjuk különböztetni a rosszat a jótól. Hogy mindig a jónak szurkolunk, a rosszat megvetjük. A rossz csúnya, gusztustalan, nem akarjuk látni. El akarjuk kerülni. Pfújj.

De ez, ha őszinték vagyunk, valójában nem így van. De honnan is tudjuk ezt észrevenni?

A napokban elkezdtük nézni A nagy pénzrablás (La Casa de Papel) című spanyol sorozatot (ha sok a dolgotok, ne most kezdjétek el, közepesen okoz függőséget  ). Röviden a sorozatról: Egy csoportnyi tapasztalt bűnöző mesteri vezetővel végre akarja hajtani a tökéletes rablást. Nagyot szakítanának. Ennyi spoilerek nélkül. Az alapkoncepció hasonlít az Ocean's filmekhez, csak itt valahogy minden reálisnak tűnik, minden tettnek, döntésnek súlya van.

És ahogy az ember nézi, nem tudja pontosan eldönteni kinek szurkoljon. A rablóknak, vagy a rendőröknek. Pedig, ha reálisan nézzük, tisztán az eseményt: az igazságnak kellene szurkolnunk, a rablók ellen. Mert tisztán, önző módon ők csak pénzt akarnak, mások kárára. És az rossz.

De valamiért a rablóknak szurkol az ember, hiába rosszak. Mert manipulatívan úgy mutatják be magukat, úgy mutatják be a szerzők, hogy szerethetőek. Hogy ők a jók. Hogy a tervnek sikeresnek kell lennie. Hogy emberiek, akik megérdemlik a boldogságot.

Itt egy csoportnak szurkolunk, akik rossz úton járnak. Mert elhitetik velünk hogy jók. De most haladjunk szép lassan az egyén felé. Először a másik emberhez.

Itt egy másik filmjelenetet hoznék példaként: A nemrég elkészült magyar Viszkisből. Amelyik filmmel kapcsolatban már készültekor többször felvetették kritikaként, hogy a rosszat, a bankrablót hősként mutatja be. Ez a gondolat többször megfogalmazódik a Viszkis és a kihallgató között zajló jelenetekben. (Az egyik legjobb https://www.youtube.com/watch?v=uJtNe74CyMA 1:13:15től)

És ugyanígy sokszor magunkkal is elhitetjük, hogy mi bizony jók vagyunk. Mindaz, amit teszünk jó. Moralizáljuk magunknak. Mindenki más rossz, aki szembe megy velem, csak Én vagyok a JÓ,csak én csinálom JÓL, nekem kell sikeresnek lennem. (Mint a viccben: Egy őrült szembe megy az autópályán, mondja be a rádió. Mire megszólal a sofőr: Milyen egy? Az összes) És belekerülünk egyfajta léthazugságba.

Hogyan tudjuk észrevenni, ha rosszul teszünk valamit? Hogyan tudunk megváltozni?

Nagyon érdekes elolvasni a Szentírásban a sorsfordító találkozásokat:

- Nikodémus (Jn 3 fejezet): A tanító, aki rádöbben,hogy nem teljesen érti a az Isten üzenetét, és meg kell változtatni az életét

- Zakeus (Lk 19,1-10) A vámos, aki eddig pénzéhsége miatt kereste saját útját, meg kell változnia

- Szamariai asszony (Jn4,1-42) Találkozás Jézussal, aki minden hibáját ismeri, mégis elfogadja

- Pilátus (Jn 18,28-19,16) A hatalom találkozik az igazsággal

Látjuk, hogy a találkozás nem mindenkit változtat meg (azonnal). Mert fájó szembenézni a saját, manipulatív hazugságaimmal. Hogy mindent jól csinálok. De a Jézussal való találkozás rádöbbenthet arra, hogy a fényben lássam az életem. És akkor észrevehetem azokat az olykor apróbb, olykor nagyobb hazugságaimat. És levethetem magamról.

Ezenkívül az utolsó bent töltött hónapokban elindítottunk egy "Egyórázás" nevű közösségfejlesztő játékot, mely során mindenki húzott egy embert, és azzal el kellett töltenie egy órát, hogy megéljük azt a Közösségi élményt, melyet vizsgáltunk az előadások keretében.

Fontos megemlíteni még a 2019/2020-as év lelkigyakorlatát,melyet november 25-én Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével tartottunk meg.

2020/2021 I. félév

2020/2021-es tanév jelenléti oktatással kezdődött, mely keretében a tavaly elkezdett közösségépítést terveztük folytatni. Az egyetemista hittanon a következő témákat érintettük

1. alkalom: Léthazugság. Bojack Horseman monológ meghallgatása. Teremtés könyve- bűnbeesés után az ember rádöbben meztelenségére. Nem a fizikai meztelenség a lényeg- ember észreveszi, hogy a másik meg tudja sebezni. Ezért beleállunk egy szerepbe, melyhez görcsösen ragaszkodunk, hogy takarjuk gyengeségeinket. A szerep és a valóság sokszor paradoxon, skizofrén helyzeteket szül.

2. alkalom: Léthazugság: Spiró szerint a Tragédia nem az, mikor valaki elbukik, hanem ha olyat kell megtennie, amit nem akar- 2 rossz közül kell választania: Among Us, Telltale játékok. Sokszor hazudunk magunknak, hogy 2 rossz közül kell választanunk: abban a pillanatban lehet, hogy igaz, de az oda vezető úton lehetett volna mást is. (Pl puskázok, vagy megbukok, és átsorolnak fizetősre- esetleg ha tanulok?) Csak a jó döntés mindig nehezebb. A világ legnagyobb tragédiája- kereszt. Szereplők:

Pilátus: vagy elítélem az igaz embert- vagy lázadás miatt megbukok a császár szemében- kisebbik rossz.- Esetleg igazságos döntés?
Főpapok: vagy keresztre feszítettjük Jézust, vagy szembe kell nézni esetleg a római birodalommal?- Istenbe vetett bizalom
Farizeusok: Jézus elutasítása- újraértelmezni az istenképüket- Szembe nézni a helyes istenképpel

3. alkalom: Párkapcsolataink: Ha központba tesszük a párkapcsolat témakörét, eltorzulhat- azért veszek neki virágot, hogy nekem boldog legyen a kapcsolatom- önzőség. Ez torzulhat- romantikus filmek, tönkretenni más esküvőjét, Remélem legközelebb sikerül meghalnod című film. Miről szól a kapcsolat, a hűség? A mi osztályunk "Én szeretlek, te meg alszol" mondata. Miért alszik?- mert jól érzi magát, biztonságba, nem kell tennie semmit. Ráébredni, hogy a jó dolog, hogy megmaradjon, tenni is kell érte. Hűség Pintér Béla: 42. hét darabjának bemutatása.

4. alkalom Én és az Egyház. Egyház nem tökéletes, mi alkotjuk. Hogy őszinte legyen a hitünk, muszáj szembenéznünk Egyházunk hibáival.

5. alkalom DB választás, és társasjáték est

6. alkalom: Romzsa Tódor: Batman Sötét Lovag: "Azt hittük tisztességesek lehetünk egy tisztességtelen korban"- Romzsa Tódor élete látszólag egy kudarc. Egyedül halt meg egy kórházi ágyon, elbukott. De a Húsvét fényében sikeres

7. alkalom: Innentől kezdve újra online térbe költözött az hittanok, melynek keretében egy rövid bevezetőt követően a kollégisták kiscsoportokban dolgozták fel az elmélkedést. Ezen estén a Karácsonyi készület bevezetéseként az Istennel való kapcsolatunkat vizsgáltuk. Hamvas Béla szerint a felvilágosodás során azért lázadtak fel a különböző nyugati államok a kereszténység ellen, mert a térítés során nem alakult ki belső tartalom bennük- egy felfújt lufi, mely első nehézség után kipukkan. Ilyen az én hitem is? Gerhard Lohfink: Ki védi meg tőlem Jézust? Jézus bármilyen ideológia mellé be lehet állítani. Én követem Jézust, vagy Jézus követ engem? (Teologizálás)