DIÁKOTTHONUNK TÖRTÉNETE

Az alábbiakban a Szegeden egyre népszerűbbé váló kollégiumunk történetét fogom röviden leírni. A kollégium, ami úgy gondolom, sokak életét megváltoztatta, és különleges színt vitt a napfény városába. A megalapítás előtti munkáktól kezdve a jelenlegi változatos és élvezhető programokig egész működéséből kiviláglik a folyamatos fejlődésben dolgozók lelkesedése, a fiataloknak való jót akarása, és szeretete.

Kezdésként jó tudni, hogy a Lechner téren lévő épületet 1992-ben kapta meg a Szegedi Görögkatolikus Egyházközség, de érdemes megemlíteni, hogy ekkor még rendkívül lerobbant állapotban volt. Az elsődleges feladat természetesen a paróchia, vagyis a helyi görögkatolikus pap és családja számára biztosított lakás kiépítése volt, majd pedig egy közösségi terem - a kollégium mai konyhája - megformálása. A munka soha nem állt le, az udvar állandó fejlesztése, az emelet karbantartása, a pincével kapcsolatos problémák állandó elfoglaltságot biztosítottak a lelkes önkénteseknek.

Az épület elég nagy volt ahhoz, hogy komolyabb terveket lehessen dédelgetni vele. 2003-ban úgy látszott, megérett az idő a felső szint - amit addig állapota miatt legfeljebb raktárnak lehetett használni - felújításának elkezdésére. Természetesen az első emelet kipakolásával, teljes átrendezésével, falak felhúzásával, víz és gáz bevezetésével, burkolással stb kezdődött el a munka, amit elsősorban önkéntes munkával, minimális anyagi segítséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel oldottunk meg. Ebben sokan voltak segítségünkre, akik közül az első szobák elkészülte után többen nyomban be is költözhettek azokba. A szobák kialakítása után a berendezés már gyorsan ment, és 2005-ben a Romzsa Tódor Kollégium hivatalosan is megnyitotta kapuit, igaz még csupán 3 szobával.

Itt térnék ki a kollégium elnevezésének történetére. Az első kollégisták egyhangú döntése a névadóval kapcsolatban az volt, hogy Romzsa Tódor püspök-vértanút tiszteljük meg. Korunk görögkatolikus egyházainak emblematikus figurája ő, aki hitével, kitartásával és szeretetével kiváló példa gyanánt szolgálhat a mai ifjúságnak is.

2005 után már valóban megállíthatatlanul folyt a munka, és bár az anyagi korlátok sokszor a gyorsaság rovására mentek, mégis minden évben újabb szobákkal gazdagodott a kollégium, és az első emelet befejezése után (2008), Keresztes Szilárd püspök atya ünnepélyesen meg is áldotta. Természetesen az építkezés ezután sem állt le, hiszen hátra volt még a második emelet, talán még több kihívással. Három év áldozatos munkája eredményeképpen el is készültek a szobák, amelyekben külön fürdőhelyiség lett kialakítva. Így 2011-ben a kollégium - a konyha felújítása után - felvette nagyjából végleges mai alakját, és 30 férőhelyével és színvonalával már igazán képviselhette magát a szegedi egyetemi életben.

Mindenképpen meg kell emlékezni azokról, akik időt és energiát nem kímélve mozdították elő ennek az intézménynek a létrejöttét. Elsősorban Szaplonczay Miklós atyát emelném ki, aki nem csupán a szellemi és anyagi hátteret biztosította, de idejének jó részét a konkrét építkezési szakaszokban kétkezi munkával töltötte. Óriási fizikai és szakmai segítség volt Lovász Richárd, aki családjával együtt a kollégium első lakójának számítható, és remek motiváló erő volt mindvégig. Természetesen az olyan valódi szakemberek nélkül, mint Nagy György sokkal hosszabb és költségesebb lett volna az egész folyamat. Végül, de nem utolsósorban a számtalan önkéntesnek is hálával tartozunk a lelkes munkáért, amellyel hozzájárultak az épület varázslatos fejlődéséhez.

A kollégium valóban rendkívüli népszerűségnek örvendett már a kezdetektől, elsősorban családias jellege és a remek programok miatt. Mivel a felvételi alkalmakon nagy túljelentkezés volt, és az épületet bővíteni nem lehetett, logikusnak tűnt más alternatívát találni arra, hogy hogyan tudjunk mégis minél több egyetemistát részesíteni abban a nagyszerű élményben, hogy ehhez a közösséghez tartozhassanak. Így született a döntés, hogy a kollégium bővítését egy másik épület átvételével oldjuk meg, ezért alakítottunk ki a belváros szívében, a Hajnóczy utcán az új, 16 férőhelyes kollégiumot 2013-ban.

Jelenleg tehát 46 fővel, az Oktatási Hivatal által szakkollégiumnak nyilvánítottként működik a Romzsa Tódor Görögkatolikus Diákotthon.

Boldog ROMZSA TÓDOR püspök élete

Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus püspök 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón, Máramaros megyében, akkor természetesen Magyarországon, illetve a monarchiában. Házuk a Tisza bal partján állt, mely 1919-ben Romániához került, de ekkor Romzsáék már a jobb parti részen laktak, mely 1919-től 1939-ig Csehszlovákia része volt. Édesapja vasúti tisztviselő, ám nagyapja, dédapja és több felmenője volt görög katolikus pap. Nagyapját, Romzsa Istvánt, amikor Hajdúdorogon volt segédlelkész, beválasztották az Országos Görögkatolikus Kongresszus Végrehajtó Bizottságába, ami kiharcolta az 1912-ben létrejött Hajdúdorogi Görögkatolikus Magyar Püspökséget.

Tódor kilencedik gyermekként született a görög katolikus családba. Görög eredetű nevének jelentése Isten ajándéka. Idősebb testvérei közül csak Mária, Hanna, Krisztina és a hátgerincferdüléssel született István élte meg a felnőttkort. Nevéhez híven "Isten ajándéka" (theosz - isten; dóron - ajándék) volt - s mint látni fogjuk - nemcsak szüleinek. A római szeminárium archivumában fennmaradt keresztlevele tanúsága szerint Tivadar György, de magyarul Tódornak hívatta magát, s aláírásként is a Tódor alakot használta. Valószínűleg magyarosabbnak érezte a Tivadarnál; s mi is jobban érzékeljük a Tódorban a Theodort, az "Isten ajándékát".

A négy osztályos elemi iskola elvégzése után Huszton tanult az Állami Reálgimnáziumban, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. A jó vezetői képességekkel megáldott barátságos és kommunikatív, kiváló sportoló, a reáltárgyakban is kitűnő Tódornak gimnáziumi tanárai a katonai vagy műszaki pályát javasolták, de Isten arra hívta, hogy képességeit a papi szolgálatban kamatoztassa.

Veres Jenőnek, baráti körben mesélte jóval később, már püspökként, hogy hatodikos gimnazista volt, amikor elmondta édesapjának, hogy nőtlen pap szeretne lenni. Ő volt a családban az egyetlen egészséges fiú, aki a Romzsa nevet tovább vihette volna. Apja azonban csak ennyit mondott: "Fiatal vagy, fiam, végezd el a gimnáziumot. Aztán visszatérhetünk a kérdésre." Elérkezett a kitűnő eredményű érettségi megünneplésének ideje.Tódor Husztról hazautazott Bocskóra. A család ünnepi asztalnál örült az eseménynek. Asztalbontás előtt az ünnepelt, aki az ebéd közben alig hallatta hangját, szót kért: "Apuka, két évvel ezelőtt azt tetszett mondani, hogy csak az érettségim után beszéljünk a pályaválasztásomról. Ismét azt mondhatom, amit akkor - pap akarok lenni, nőtlen pap, és Rómában szeretnék erre felkészülni." Az asztalnál csend lett - majd a családfő rekedten, akadozó hangon mondta: "Úgy látszik, ennek így kell lennie. Te választottál - én beleegyezem".«

Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. 1930-34-ig a Collegium Germanicum és Hungaricum, majd 1937-ig a Collegium Russicum növendéke, tanulmányait a római Pápai Gergely Egyetemen végezte summa cum laude eredménnyel. "A Collégio Russico nagy figyelmet fordított arra, hogy neveltjeiben kimunkálja a küldetéstudat missziós lelkületét, az elszántságot, a teljes odaadást, a mindenekfeletti hűséget; alapfeladatának tekintette a biztosra vehető nehézségektől se visszarettenő helytállásra és tanúságtételre való felkészítést." Így a Rusztikum neveltjei egytől egyig magukba szívták az apostolkodás és a vértanuság szellemét. Készek voltak követni Krisztust "mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" . Így kispaptársai közül többen szenvedtek később a Szovjetúnióban vértanúságot (pl. Kellner János, Franz Ioszif Helwegen, Georgij Moskwa hogy csak néhányat említsünk.)

1936 karácsonyán a Russicum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alexander Jevreinov püspök. Jelmondtát a 116. zsoltárból választotta: "Uram a Te szolgád vagyok, szolgálódnak fia"

Életének ismert részleteiben kevés adatot mutat édesanyjával való viszonyának konkrétumaira a Tódorhoz közel állók később is csak azt tudták hogy mély szeretet köti őt édesanyjához, ami a lehetőség szerinti rendszeres hazalátogatásokban (papként és püspökként is), édesanyja helyzetéről, egészségéről elejtett megjegyzéseiben, Tódor ezekre való odafigyelésében nyilvánult meg. Tudjuk, hogy Romzsa Pálné Szelmák Mária nem fiatalon, negyvenkét éves korában szülte Tódort. Úgy tűnik, papi mottójának kiválasztása igen sokat mondó - utal egy nem látványos de különlegesnek látszó kapcsolatra az édesanya és a fia között. Mintha kirajzolódna egy pillanatra a fia hivatásáért majd annak kiteljesedését "a rejtekben" hittel imádkozó asszony - "az Úr szolgálója" képe. Mintegy a szolgálót követve válik Tódor is az Úr szolgájává az idézett zsoltár szellemében, ma már így fogalmazhatunk - Isten Szolgájává.

Ahogy papi jelmondatát úgy tűnik édesanyjára is emlékezve választotta ki, talán édesapja Romzsa Pál keresztneve nyomán kérte, hogy első liturgiát a falakon kívüli Szent Pál bazilikában ajánlhassa fel, mely az apostol sírja felett áll.

1937 júniusában hazatért, s azt tervezte, hogy miután letölti esedékes katonai szolgálatát - visszatér Rómába, hogy ledoktoráljon s miután Prágában tábori lelkészi kiképzést is kapott, két évig máramarosi hegyi falvakban szolgált. Római rektorának - Filippo de Regis atyának - írt levelében így vall erről: "A nép babonás a végtelenségig, milliószor jobban hisz minden butaságban, mint az Egyház dogmáiban. És tudja, hogy milyen nehezen hagyja magát az ilyen nép átnevelni. Mindenütt igyekszem világosságot gyújtani, de reményemet csak az isteni kegyelembe helyezhetem. Higgye el, lelkileg ez néha nagyon nehéz, ezt a lelki sötétséget látni, csak az Úr oltáránál találok vigasztalást, onnan merítek erőt a további munkához."

1939-től, miután Kárpátalja pár évre ismét Magyarországhoz tartozott, az ungvári szeminárium filozófiatanára és spirituálisa lett. Kispapjai nagytudású, bölcs emberként tisztelték, s igazi lelkiatyaként szerették. "Nemcsak szentéletű, de tudományosan is jól felkészült papokat akart nevelni. Valamilyen intuíció folytán elsősorban az ateizmus elleni harcra készített fel, mintha érezte volna hogy nekünk majd ezzel kell felvenni a küzdelmet. Beállítottsága újskolasztikus volt de minden egyes filozófiai tételnél megemlítette azt az ellenvetést, ami az ateisták részéről felmerülhet és egyben megadta rá a választ. Biztos tudás sugárzott róla tanítás közben, erre a biztos tudásra nevelt bennünket is, azt akarta, hogy a katolikus világnézetet szakértelemmel és magabiztosan képviseljük."

Dr. Kacsur István, a szeminárium akkori prefektusa, így vall róla: "Az ungvári kispapok bőven meríthettek Romzsa atya teológiai-filozófiai tudása gazdag tárából. Nemcsak a tudás forrásának, hanem bölcs és megértő tanácsadónak is bizonyult egyéni problémáikban is - lelkiatya volt a szó legszorosabb értelmében." Petrasevics Nicefor atya (1915-2013) - Romzsa Tódor egykori kispapja, a régió egyházi énekének jeles kutatója így emlékezik rá: " Amint - először - megláttam a kápolnai oltár előtti metániáját, mély meghajlását, azonnal tudatosult bennem, hogy ez nem egy begyakorolt mozdulat (mint oly sok papnál), hanem mélységes hite, Isten előtti alázata, az Oltáriszentség iránti tisztelete trszi ezt a mély meghajlást olyan példássá. Ugyanez nyilvánult meg a liturgikus szövegek recitálásában (sohasem hadart, minden szavát értettük). Soha se »áriázott« a liturgikus énekekben (bár szép hangja volt). Mindíg Istent dícsérte - Szóval énekkel egyaránt."

1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte appiai c. püspöki címmel; társszentelők: Boldog Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök.

1943-ban XII. Pius pápai káplánná nevezte ki. Sztojka Sándor munkácsi püspök halála után egyértelmű volt, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között. Mind a társadalmi viszonyok ismerete, mind orosz nyelvtudása, s nem utolsó sorban intellektuális képességei, teherbírása, politikai ismeretlensége és erős lelki alkata folytán ő a legalkalmasabb a megüresedett püspöki székre. Bár megválasztása meglepő volt, révén ő a legfiatalabb a szóba jövő jelöltek közül. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi püspök segédpüspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondata: Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam. Püspökké szentelése után egy hónappal a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. . A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén.

Jól tudjuk, a Szovjetunió és csatlós államai a marxista ateizmus ideológiája alapján próbálták megvalósítani társadalmi elképzeléseiket. A marxista társadalomkritikának szerves része, sőt központi eleme a valláskritika, Marxék a vallást mindenfajta elidegenedés csúcsának és összefoglalójának tekintik, éppen ezért a szocialista országok egyszerűen nem is akartak helyet hagyni a vallásoknak. A szocialista országok egész arzenálját vonultatták fel a vallás, az egyház elleni harcnak, a bebörtönzéstől és megkínzásoktól az adminisztratív intézkedéseken át a látszat-együttműködésig. A vallásellenességet az is motiválta, hogy a marxizmus sok tekintetben gnózis, afféle pótvallás, ami abban is megmutatkozott, hogy - a valláshoz ha¬sonlóan - az élet minden területére ki akart terjedni, szinte vallási jellegű kultusz-formákat hozott létre /lásd szocialista esküvő, temetés, felvonulások, a "nagy vezetők" tisztelete stb./. Mint totalitarista ideológia, nem tűrt meg maga mellett más ideológiát. A vallás elleni küzdelem kiterjedt a meglévő egyházak mindegyikére. Ma már igazolt dolog, hogy 1917 után a sztálini diktatúra pl. az Orosz ortodox Egyházat is kíméletlen üldözés alá vetette, később pedig az ortodox papság ügynöki-informátori szerepkörre lett kárhoztatva, és csak így maradhatott fenn.

Tevékenysége a különféle nemzetiségek közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája - magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok anyanyelvén beszéljen. A körülmények egyre súlyosabbá váltak. A szovjet vallás- és egyházüldözésnek a római pápa fennhatósága alá tartozó görög katolikus vallás kiemelt célpontja volt. Első lépésként Rómától akarták őket elszakítani, s az ortodox egyházba beolvasztani. Romzsa Tódor püspök a békés ellenállás központi alakjává vált. Hiába akarták arra kényszeríteni, hogy fogadja el a moszkvai pátriarcha fennhatóságát, a pravoszláv egyházba való áttérést megtagadta. A végsőkig ellenállt és papjait, valamint híveit is kitartásra és egységre szólította, hisz, ha elfogadják az ortodox fennhatóságot, az egyházszakadás lett volna.

Romzsa Tódor már a Rusztikumban töltött éveitől kezdve tudatosan készült a mártírhalálra. Ezt a szándékot korábban egy barátjával, Alfons Reichlinnel is közölte: "Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni! (Megalkuvást nem ismerő alakja Mindszenty Jószeféhez hasonlatos.)

Az ortodoxok már 1944 végén kezdték elvenni a katolikusoktól a templomokat. 1947 júliusáig 73-ra nőtt az elkobzott templomok száma. Romzsa püspök továbbra is kitartóan buzdította a híveket, hogy ne ijedjenek meg, tartsanak ki mindvégig.

Beszédeiben újra meg újra Krisztussal való egyesülésre, és a sátánnak való ellentmondásra buzdított, valamint "szinte könyörögve kérte papjait és híveit: kérjük azt a kegyelmet, hogy mindig felismerjük, hogy velünk van és köztünk jár az Úr, még ha halk léptekkel is. Még ha a sátán bősz ordítozása és ígérgetései ideig-óráig túlharsogják is az Úr csendes szavait. ne szégyelljük hitünket megvallani, ha kell, valljuk meg bátran -ilyenkor Tódor püspök felemelte hangját, ― »Mert aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt. De aki gyáván megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt mennyei Atyám előtt.« (Mt 10,32.)."Az emlékezet így őrizte !!!!!?

Ezzel saját halálos ítéletét írta alá. Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízta meg kivégzésének megszervezésével.

Ennek végrehajtása nemcsak a korabeli likvidásási módszerek jellegzetes példája, hanem valóságos krimi is egyben. Az alábbiakban megpróbáljuk az eseményeket teljes részletességel, valamennyi rendelkezésünkre álló forrás alapján bemutatni:

1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök papok és kispapok kíséretében elment a lókai (a falu neve ukránul és oroszul: Lavka) filiális templom fölszentelésére. Amikor megérkezett, az ott lakók értesítették, hogy egy teherautóból a falu szélén idegen katonák figyelik őket, akikhez később egy dzsip is csatlakozott. (Kiderült, hogy munkácsi rendőrök egy csoportja volt, vezetőjüket - szóbeli közlés alapján - Csórijnak hívták.) Ezért a templomszentelés után a püspök és kísérete a faluban maradt éjszakára. Másnap reggel lovas kocsival indultak útnak.

A teherautó és a dzsip most is követte őket, eleinte messzebbről. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A bérgyilkosok kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal (autókurblival) estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Csaknem teljesen lekaszabolták őket. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Biztos sikerült volna agyonverni mindannyiukat. De az úton éppen akkor fölbukkant egy postai teherautó. Ez megzavarta a merényletet: a tettesek, otthagyván a teherautójukat, gyorsan elhajtottak a dzsippel. A püspök még élt ekkor. A postakocsival a sérülteket a munkácsi kórházba szállították. Itt a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte Romzsát (állkapcsa eltörött, s mindössze 8 foga maradt). Lazarista nővérek gondosan ápolták. Ám a KGB-vel együttműködő főorvos fölvett egy Odarka nevű lányt takarítónőnek, akire a betegek étkeztetését bízta. A nővérek sejtettek róla valamit és nyugtalankodtak miatta, mivel feltűnt nekik, hogy folyton a püspök szobáját figyeli. Ezért ők az ápolás mellett szünet nélkül őrizték, még éjszaka is mindig volt vele valaki. Romzsa Tódor atya lassan erősödni kezdett. Amikor a lókai parókus, Vaszkó Péter látogatóba jött, és meglátta az összetört püspököt, elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: "Ne sírj, Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy kegyelem és megtiszteltetés:"

November 1-én, mindenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővérek pár percre elhagyták a püspök szobáját. A főorvosi felügyelet alatt Odarka - aki valójában a KGB ügynöke volt - bejutott a felügyelet nélkül maradt püspökhöz, és halálos injekciót adott be neki. Amikor Teofila nővér sietve visszatért a kórterembe, először nem vett észre semmi különöset, pár perc múlva azonban meghallotta a püspök atya gyenge hangját: "Ó, Jézusom!" Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el, és Romzsa Tódor rózsafüzérrel a kezében, hazatért Teremtőjéhez.

A főorvos és az orvosi bizottság azt állították, hogy agyvérzésben hunyt el. A pár nappal későbbi boncolás során kiderült, hogy gyilkosság történt, de ezt elhallgatták.

A merénylet célja a papság és a hívek ellenálásának megtörése volt.

A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén szállították el a püspök holttestét az ungvári görög katolikus katedrális kriptájába. ahova eltemetni szándékoztak. A hír azonban elterjedt, és a hívek tömegestül gyülekezni kezdtek. November 4-e, a temetés napja gyásznap volt a kárpátaljai görögkatolikusok számára. A hatóság abban reménykedett, hogy az emberek majd megijednek, szétszélednek, és megfutamodnak, de nem ez történt, végig kitartottak és imádkoztak.

Tisztelete szinte vértanúhalála napjától megmutatkozott egyházmegyéje hívei és papjai között. Voltak papjai, akik már a munkatáborokban is érte ajánlották fel a Szent Liturgiát, és sok családban az esti közös ima végén felhangzott: "Tódor püspök vértanú, könyörögj érettünk!" Papi hagyatékokból, régi imakönyvekből előkerültek az évtizedes imák, amelyekben az egyházmegye papjai bizalommal kérték az Urat, hogy dicsőítse meg a szentté avatással vértanú püspöküket.

1949-ben a szovjet hatóság átadta a templomot a pravoszláv egyháznak. Ekkor elterjedt a hír, hogy a püspök testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában, s a Természettudományi Múzeum munkatársai hitelesítették ezeket. 2003. június 26-28-án ünnepélyesen átszállították őket Ungvárra, s a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve. 1997-ben Puskás László készítette el a vértanú első ikonját. A mozaik az ungvári székesegyház homlokzatán boldoggá avatásáig le volt fedve, mivel addig tilos a vértanú nyilvános kultusza 2001. márciusában Lakitelken szobrot is avattak Romzsa Tódornak.

Boldoggá avatását egy magyar szalézi szerzetes, P. Szőke János és vallomásgyűjtőként valamint életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap intézte.

Romzsa Tódort huszonnégy ukrán mártír pap társaságában 2001. június 27-én Aranyszájú Szent János ünnepén a munkácsi főpapok közül elsőkent avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa.

Hivatalos miseimádság (a szentmise első könyörgése)

Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút

többnemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted.

Segíts, hogy megalkuvás nélküli

tanúságtételének és életáldozatának példáját

keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,

aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,

Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Gondoljunk bele, milyen rövid életet élt, s melyen hihetetlenül fiatalon végzett tapasztalt embert is megpróbáló munkát, hivatást, feladatot., mely egyházi embereknél szokatlan. 28 évesen tanított a teológián, 33 évesen (krisztusi korban) püspökké szentelték, s 36 éves korában lett vértanú. Mennyi mindent tehetett volna még...

Mégis, így volt teljes az ő élete.

Senki sem születik mártírnak, de ha a körülmények olyanok, a hű keresztény nem térhet ki életének teljes odaajándékozása elől. Romzsa Tódor fiatalságától kezdve tudta és vállalta ezt a sorsot - "megalkuvás nélkül". (Ez a címe Puskás László monográfiájának.)

Napjainkban számos keresztény vállal hasonló áldozatot szerte a világban, soha nem volt ilyen mértékű a keresztény-üldözések száma. Hisszük, hogy áldozatuk nem hiábavaló.

Felhasznált irodalom: Puskás László : Megalkuvás nélkül Barnaföldi Gábor archívum, 2005 ISBN 9637377 02 6

Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997) Hatodik Síp Alapítvány - Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1997. 271. ISBN 963-8294-28-0

Kárpátaljai Magyar Könyvek 104.: Romzsa Tódor püspök hitvallása és vértanúhalála ISBN 9638352 67 1

Puskás László: Romzsa Tódor felszentelt vértanú ISBN 978-963-06-4985-8

webhelyek:https://www.hb.katolikus.hu/dokumentumok/papsageve/romzsa04.doc.

https://www.mindszentyalapitvany.hu/szentte-avatas/magyar-boldogok/boldog-romzsa-todor/